2014. november 23., vasárnap

# 1994 # Eső előtt

The circle is not round


Látszólag a mai, modern társadalmunkban nincs háború, hanem a béke uralkodik. Azok a helyek és események, amelyekről a híradóban hallunk mind tőlünk távol történnek, nem igen érezhetjük át. Milčo Mančevski filmje, az Eső előtt egy ilyen távoli tájat hoz el hozzánk: A '90-enes évek Macedóniájában találjuk magunkat egy balkáni etnikai-vallási konfliktus közepén. 

Tartalom:
"A film a balkáni etnikai-vallási konfliktusok drámai erejű, balladai szépségű ábrázolása. Jelen esetben a macedónok és a Macedóniában élő albánok közötti évszázados ellentétekről van szó. A film három, egymással összefüggő történetből áll."

Forrás: Port


Mančevski filmje három látszólag különálló, de összefüggő történetből áll. Az első fejezetben egy némasági fogadalmat tett pappal találkozunk (a fogadalom miatt is érdekes ennek a résznek a címe: Szavak), aki egy szökött albán lányt bújtat. A második rész, az Arcok Angliába visz minket, ahol egy fényképésznő, Anne és egy macedón fotóriporter, Alekszander viszonyát ismerhetjük meg. A lezáró Képek részben pedig Alekszander látogat otthonába, Macedóniába, ahol meg kell tapasztalnia, hogy a háború mivé is formálta szülőhazáját.
A filmet húsz éve mutatták be, de ennek ellenére nagyon is sodró, szinte azonnal megérinti az ember lelkét és egyszerűen berántja. A röviden bemutatott kis részek teljesen jó alapot adnak egy kis elvont elmélkedésre és találgatásra, ezen kívül pedig mindegyik önmagában is megáll, mint kisfilm (bár a harmadik rész mintha vesztene lendületéből a cselekmény közepénél, de a legvégén ismét önmagára talál). 


A történet felosztása, amelyet fentebb fejtettem ki is mutatja, hogy a film mennyire nem szokványos. A témához lehetett volna giccses, szájbarágós módon vagy épp hatásvadász eszközökkel is nyúlni, de szerencsére Mančevski mindezeket hanyagolja. Az Eső előtt egy teljesen érzékeny műalkotás, ami igen meghatározó és erős hangulatot teremt, ezzel rántva be a nézőt a megteremtett világba. Eközben pedig olyan súlyos kérdéseket feszeget, mint például azt, hogy ideológiai / politikai nézet felülírhatja-e a családi kötelékeket vagy valójában mennyire is igaz az a mondás, hogy "sosincs túl késő". Mindezekben pedig az a legkülönlegesebb, hogy a mondanivalóba direkt filozofálgatások nem érhetőek tetten, minden teljesen a nézőre van bízva. Csakis rajta múlik, hogy miként interpretálja a látottakat.

Aki szeretne megismerkedni a Balkán filmművészetével annak tökéletes kezdés a macedón Eső előtt című film. Szerintem minden megtalálható benne, amely el kellhet egy élvezhető alkotáshoz: izgalom, érzékenység és indirekt módon bemutatott gondolatok. 
9,5/10.

Nincsenek megjegyzések:

Follow Us @soratemplates